Megtöltötték az érdeklődő nézők az Újpesti Polgár Centrum díszes színháztermét szombat este.

Charles Dickens Karácsonyi Ének című művének angol nyelvű színpadi változata hatalmas tapsot kapott. A több mint harminc főt számláló, főként hajléktalan színészekből álló társulat egy igazán emlékezetes, feledhetetlen estét adott a jelenlévőknek.

Már a délelőtti órákban birtokba vehette a társulat a színházat, ahová a díszleteket az előző éjszaka során már átköltöztették. Tapintható volt a feszültség a színjátszókon, ahogy beléptek az impozáns terembe, de az öröm is ott ragyogott az arcukon, hogy hosszú és kemény munkájuk pár óra múlva végre eléri célját.

A hazai és külföldi szakmai közönség, a Magyar Vöröskereszt vezetői és munkatársai is tiszteletüket tették, örömmel és büszkeséggel nyilatkoztak a sajtó munkatársainak. Egy rövid szimpóziummal indult a nap, amelyet Gál Gellért Ákos, a Reintegrációs Központ vezetője nyitott meg, ezt követően André Sipkes, Patrik Krebs és Lucie Poláhová számolt be tevékenységükről, a művészeti rehabilitáció terén eddig elért sikereikről. Végül Füsti Molnár Sándor adta át tapasztalatait, beszélt az AHA múltjáról és köszönetet mondott mindenkinek, akik lehetővé tették, hogy nagyszabású elképzelésüket ma megvalósíthassák.

Roman Horvath időközben keményen dolgozott a színfalak mögött, sminkelt és arcokat festett az előadásra. A rendezők szintén nagyon izgatottan irányították saját szereplőiket, hogy a megváltozott helyszínen is minden begyakorolt elem tökéletesen működhessen.

Már a nyilvános főpróbát is sok néző, újságíró tekintette meg. A színjátszók megnyugodhattak, minden a legnagyobb rendben lesz este hat órakor. A kinti nyüzsgésből is világossá vált számukra, hogy estére rengetegen jönnek majd el, munkájuk nem volt hiábavaló, így boldogan nyilatkoztak többen az újságíróknak, a televíziók és rádiók riportereinek, akik számára az előadás előtt egy sajtótájékoztatót is tartottak a szervezők.

Hat óra előtt néhány perccel elfogytak az ülőhelyek a színházteremben, a széksorok melletti szűk tereket pedig fotósok és operatőrök foglalták el. Fecske kedvesen figyelmeztette őket, hogy a rendezői bal színpadhoz közel eső részét szíveskedjenek szabadon hagyni, mert a darab néhány jelenete erre a területedre is igényt tart, majd a színpadról köszöntötte a nézőket, különösen nagy szeretettel azokat a szülőket, akik elengedték gyermekeiket, hogy együtt dolgozhassanak az AHA Színpaddal ebben a produkcióban.

A Pécsi Sebestyén Általános Iskola három diákja, művészi sokoldalúságukat bizonyítva, a színházterem zongoráját szólaltatta meg a következő percekben, majd megkezdődött az előadás. Akik ott voltak egy igazi csodának lehettek szemtanúi, egy komoly csapatmunka eredményét láthattuk, egy nemzetközi összefogásban készült, profin kivitelezett színdarabot.

Több nézőt megkérdeztem a darab végén, hogy miként élték meg az elmúlt perceket és a többen egybehangzóan nyilatkoztak, hogy valódi színházi élményt kaptak egy amatőr színjátszókból álló nemzetközi társulattól.

Az előadást követően nagyszabású fogadás vette kezdetét, ahol a színjátszók is megjelentek. Óriási örömmel fogadták a gratulációkat, nyilatkoztak újabb és újabb sajtóorgánumoknak, valamint megkezdték sikerük közös megünneplését.

Holnap rövid városnézést követően többen hazautaznak, de nem vesznek végleg búcsút egymástól. Mindenki biztos volt abban, hogy ez a történet folytatódni fog, ezen dolgoznak már most és a jövőben is vezetőik, hogy egyre több vendégszerepléseken találkozhassanak ezek a nagyszerű emberek, akik közül sokan nagyon mélyről jöttek, de mégis hatalmas magasságokba jutottak.

Ami viszont a legfontosabb, hogy most ők adtak számunkra egy óriási ajándékot, ami sokkal több mint egy szép színházi élmény. Lelkesedésük, hihetetlen akaraterejük energiájával ajándékozták meg a nézőket, bizonyítva azt, hogy nincs lehetetlen, sohasem szabad feladni. Luut Kloetstrával délután beszélgettem a művészeti rehabilitáció fontosságáról, az otthonukat elvesztő emberek nehéz sorsáról, az őket fenyegető veszélyekről. A főszerepet alakító holland fiatalember elmondta, hogy sokan hagyják, hogy lehúzza őket saját szerencsétlenségük, kudarcaik mocsara, pedig a legmélyebb gödörből is könnyedén ki lehet jönni, ha az ember nem adja fel. Ujjaival a levegőbe csettintve mutatja, sokszor ilyen egyszerű megtalálni a kiutat, mégis sokan nem jönnek rá erre.

A művészeti rehabilitáció, így a színházi tevékenység is könnyedén jelentheti a kiutat egy nehéz helyzetből. Elsőként elfeledteti az emberekkel az elmúlt időszak traumáit, majd a közös munka során, újabb barátokra, közösségre találva segíti őket sorsuk jobbra fordításában. Az elmúlt napokban mindennek ékes bizonyítékát láthattuk.

Vasárnap szakmai programoknak ad otthont a Polgár Centrum Újpesten. A délelőtt kilenc órakor kezdődő előadásokon olyan tapasztalt szervezők szólalnak meg, akik már több alkalommal bizonyították a művészeti rehabilitáció sikerét Magyarországon.

>> Tekintse meg képgalériánkat...

Dabis Balázs Silvius